P. Körösztös Krizosztom
1909.-1944.
1909.-1944.
IMA VÉRTANÚINK BOLDOGGÁ AVATÁSÁÉRT
Erős és igaz Istenünk!
Te Krizosztom, Kristóf és társaik életében csodálatosan kibontakoztattad a kereszt misztériumát, amikor áldozatvállalásuk által a diktatúrák sötétségében is felragyogtattad a hit világosságát.
Kérünk, dicsőítsd meg szolgáidat szent egyházadban, hogy hitvalló életük és vértanúságuk példája ma is bátorító erőforrásunk legyen a szegény és alázatos Krisztus követésében.
Aki él és uralkodik, mindörökkön örökké.
Életrajz
Krizosztom atya 1909. január 10-én született Pécsett, a keresztségben az Imre nevet kapta. Beöltözése 1925. szeptember 11-én volt Szécsényben, itt volt novícius és tette le egyszerű fogadalmát is 1926-ban. Ünnepélyes fogadalmára 1930. december 20-án került sor Gyöngyösön, pappá szentelésére pedig 1932. június 19-én ugyanitt.
1932-35 között hitszónok, hitoktató, káplán, a laikus újoncok énektanára, cserkészvezetőSzécsényben. 1935-ben szigetvári vikárius, majd visszakerül Szécsénybe, 1937-ben pedig Mohácsra, ahonnan New-Yorkba megy magyar népmisszionáriusnak. 1940-41-ben a simontornyai kolostorban él, 1942-ben tábori lelkész, 1943 július 23-ától pedig az újonnan alapított újvidéki közösség elöljárója, hitszónok, gyóntató, a harmadik rend igazgatója.
Vértanúsága
Krizosztom atya már előre számított erre, ezért rendtársait menekíteni igyekezett, akik vele maradtak. A letartóztatáskor egyik szerzetestestvérének sikerült elintéztetnie, hogy a betegség miatt jóval idősebbnek látszó Krizosztom atyát szabadon bocsássák, ő azonban erre csak akkor lett volna hajlandó, ha rendtársai is vele mehettek volna. Az őrök ezt már nem engedték meg, így ő is a gyűjtőtáborba került október 26-án.
A vértanúság emlékének továbbélése
A nyilvános kultusz megteremtését a jugoszláviai kommunizmus és a magyarok kollektív bűnösséggel való vádolása akadályozta. A helyi házfőnök, Harmath Károly, korábbi delegátus generális szerint a hívekben ma is vértanúhalálként él Krizosztom atya emléke.
Elhurcolásukról film is készült, amelyben tanúk vallanak az eseményekről Egyházközségi kiadványok is megemlékeznek Krizosztom atya hősiességéről, a magyarországi rendtartomány vértanúi között tartja számon őt. A kolostorainkban állított emléktáblákon (Buda, Budapest-Pasarét, Szécsény) a vértanúk sorában az ő neve is ott szerepel.
A vértanúság eseményére vonatkozó források
– korabeli provinciai és egyházi iratok
– írásos visszaemlékezések, az eseményeknek emléket állító film
– szemtanúk tanúvallomásai
– korábban már rögzített egyházi tanúvallomások
– történeti feldolgozások
Összegzés
P. Körösztös Krizosztom egy nemzetiségi konfliktus áldozata lett, de ő abban a helyzetben tudatosan vállalta, hogy azokkal kell maradnia, akiknek lelkipásztori szolgálatával megbízták. Az utolsó napokban rendtársát két alkalommal is próbált elmenekíteni, amikor ez nem sikerült, ő is maradt, bár megmenekülhetett volna. A halál tényével tudatosan számolt. A nemzetiségi konfliktus mellett, a partizáncsapatok katolikusellenessége alátámasztja az egyház elleni gyűlölet érzületét is, mint a gyűlölet egyik okát.
Kálmán Peregrin OFM
Életrajz
Kristóf atya 1914. december 16-án született Jászberényben, a keresztségben az István nevet kapta. Beöltözése 1933. augusztus 29-én volt Szécsényben, itt volt novícius és tette le egyszerű fogadalmát is 1934. augusztus 30-án. Ünnepélyes fogadalmára 1937. szeptember 8-án került sor Gyöngyösön, pappá szentelésére pedig 1938. június 29-én ugyanitt.
Állomáshelyei: 1939-40 Rozsnyón hitszónok, káplán, discretus, a laikus testvérek oktatója, 1940-41-ig káplán és gyóntató Pécsett, 1941-43-ban a kassai rendházban ugyanazon tisztségeket tölti be, mint Rozsnyón, 1943-44-ben debreceni hitszónok, majd Pécsre kap helyezést, de innen Újvidékre kérte magát.
Vértanúsága
A rendi források szerint külön kérte áthelyezését az újvidéki (ma Szerbia) kolostorba, mert papként a hitéért vértanúságot akart szenvedni. A közeledő veszély ellenére tudatosan ottmaradt hívei között, pedig eltávozhatott volna.
részét gyóntatással töltötték. November 2-án folytatniuk kellett a menetelést. A papokat különös kegyetlenséggel bántalmazták. A katonák a továbbvonulások alkalmával „popovi napred” szólítással tudatosan kiemelték őket a tömegből. Lelkipásztori jelenlétüket a fasiszták szolgálatának minősítették, Kristóf és Mihály atyát fegyvert hordozva kényszerítették futásra, vasvesszővel, puskával ütötték, puskatussal hátba szúrták. Kristóf atya homloka a vasvessző ütéseitől fölrepedt, a verésektől nem tudott menni. Társai segítették, de elájult, utolsó szavai: „Sic debuit esse!”. A katonák le akarták lőni, először nem tették meg, majd egy szovjet teherautóra dobták, ami elszállította, majd a Indjija határában a katonák lelőtték. Sírja ismeretlen helyen van.
A vértanúság emlékének továbbélése
A nyilvános kultusz megteremtését a jugoszláviai kommunizmus és a magyarok kollektív bűnösséggel való vádolása akadályozta. A helyi házfőnök, Harmath Károly, korábbi delegátus generális szerint a hívekben ma is vértanúhalálként él Kristóf atya emléke.
Elhurcolásukról film is készült, amelyben tanúk vallanak az eseményekről Egyházközségi kiadványok is megemlékeznek Kristóf atya hősiességéről, a magyarországi rendtartomány vértanúi között tartja számon őt. A kolostorainkban állított emléktáblákon (Buda, Budapest-Pasarét, Szécsény) a vértanúk sorában az ő neve is ott szerepel.
A vértanúság eseményére vonatkozó források
– korabeli provinciai és egyházi iratok
– írásos visszaemlékezések, az eseményeknek emléket állító film
– szemtanúk tanúvallomásai
– korábban már rögzített egyházi tanúvallomások
– történeti feldolgozások
Összegzés
P. Kovács Kristóf belső indítatásra, tudatosan készült a vértanúságra, emberségét az üldöztetés közepette is megőrizte. A ma is élő szemtanú, P. Kamarás Mihály szerint a katonák kifejezetten a papság miatti gyűlölet következtében kínozták őket és ölték meg Kristóf atyát.
Kálmán Peregrin OFM
1914.-1944.